John Ronald Reuel Tolkien 1892 január 3-án született Bloemfonteinben, a dél-afrikai Orange Szabadállam fővárosában. Apja, Arthur angol állampolgár volt, aki a Bank of Africa helyi fiókjának vezetője volt. A kis Ronaldot (ahogy Tolkient a családban nevezték) anyja, Mabel Tolkien öccsével, Hilaryvel együtt hároméves korában visszavitte Angliába. De még mielőtt visszatértek volna, apja meghalt egy trópusi betegségben. Tolkienné és a gyerekek Angliában maradtak. Egy ideig egy Birmingham környéki villában éltek, majd 1900-ban beköltöztek Birmingham egyik külvárosába. Ugyanebben az évben Mabel Tolkien áttért a katolikus hitre. A katolicizmus pedig döntő hatással volt Ronald Tolkien életére és munkásságára.

A kis Ronald gyerekként azzal szórakozott, hogy képzeletbeli nyelveket talált ki - ez a hobbi vezetett el egy olyan kitalált világ felépítéséhez, ahol ezeket a nyelveket beszélték.

Iskolák

Tolkien a birminghami King Edward Schoolban, majd 1911 és 1915 között az oxfordi Exeter College-ban folytatta tanulmányait. Oxfordban angol irodalmat és nyelvet tanult, és itt szerzett mélyreható ismereteket az angolszász és óangol nyelvekről. Ezek a tantárgyak nemcsak későbbi tudományos munkáihoz és fordításaihoz szolgáltattak fontos alapot, hanem az általa létrehozott fantázia-mitológiához is.

Tolkien 1916-ban feleségül vette Edith Brattot, majd alhadnagyként harcolt a 11. lanchashire-i lövészdandár kötelékében az I. Világháborúban. 1916 végén, a somme-i csatában megbetegedett és hazaküldték. Lábadozása alatt kezdte írni az Elveszett mesék könyvét, a később Silmarillonnek elnevezett, képzelt világról szóló elbeszéléscsokrot.

A háború után egy ideig az oxfordi angol szótár kiadásán dolgozott. Később egy évig volt a leedsi egyetem angol nyelv professzora, mielőtt 1925-ben professzorként visszatért az oxfordi egytem angolszász karára.

A Gyűrűk urának megalkotása

Tolkienéknek három kisfiuk és egy kislányuk született. Ronald nekik mesélte először Bilbo Baggins, egy félénk hobbit történetét, aki meglepetésektől hemzsegő kalandok részese lesz. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese, ezért Tolkien 1930-tól elkezdte lejegyezni a történetet. A meséről tudomást szerzett a George Alien and Unwin kiadó, amely arra bátorította Tolkient, hogy írjon belőle könyvet. 1937-ben meg is jelent a Babó.

A könyv hatalmas sikert aratott, a kiadó pedig felkérte Tolkient, hogy írja meg a folytatást. Az író a még befejezetlen Silmarillont ajánlotta fel, de a kiadó egy újabb "hobbitos történtetet" akart.

1937. decemberében aztán megkapták a választ egy levél formájában: "Megírtam a hobbitokról szóló új történtet első fejezetét. Boldog karácsonyt!". Így kezdődött a Gyűrűk ura megírásának hosszadalmas és nehéz folyamata. Tolkien tizenkét éven át dolgozott a trilógián. Gyakran félretette, párszor majdnem abba is hagyta a könyvet. A kiadó, családja és barátai azonban állandóan biztatták, Tolkien pedig tovább gyúrta, igazította és cizellálta a történetet.

Ahogy haladt előre a mese, úgy következtek be benne váratlan fordulatok és konfliktusok, amelyek során a kis hobbitok hatalmas hősök és erők harcába csöppentek bele. Tolkien új világot talált ki, erre az alapos munkára eddig csak kevés író vállalkozott. Az általa megálmodott Középfölde földrajzát, nyelvét, irodalmát, történelmét, mitológiáját sőt még élővilágát is létrehozta.

Megjelenik a Gyűrűk ura

Tolkien 1949-ben fejezte be a Gyűrűk urát, de csak úgy volt hajlandó kiadni, ha a kiadó egyidejűleg a Silmarillont is megjelenteti. Mivel azonban erre nem talált kiadót, végül beleegyezett, hogy az Alien and Unwin csak a Gyűrűk urát adja ki.

A könyvet három, külön cím alatt futó részre bontották, ami felidegesítette Tolkient, mert ő nem trilógiának szánta. A Gyűrű szövetségét és a Két toronyt 1954-ben vehették kezükbe az olvasók, míg a Király visszatér című harmadik részt 1955-ben.

A kritika vegyes fogadtatásban részesítette a Gyűrűk urát. C.S. Lewis, Tolkien jóbarátja "derült égből villámcsapásnak" nevezte, míg Edmund Wilson amerikai kritikus "elnyújtott zagyvaságként" jellemezte. Ettől függetlenül a trilógiának hatalmas olvasótábora alakult ki. 1965 után, amikor Amerikában egy nem hivatalos kiadását kezdték terjeszteni, megszületett a Tolkien-kultusz: a rajongók a graffititől kezdve a komoly szakdolgozatig mindenféle módon kifejezték csodálatukat. 1971-ben meghalt Tolkien felesége. Az írót a következő évben a Brit Birodalom lovagjává ütötték, az Oxfordi Egyetem pedig díszdoktorává avatta. Tolkien 81 éves korában, 1973. szeptember 2-án halt meg.

Jelentéktelen levél

Tolkien ars poeticájára a Jelentéktelen levél (Leaf by Niggle) című elbeszélése a legjobb példa. Ez egy olyan festőről szól, aki egész életében egy fáról készít képet, de azt állandóan átdolgozza. Amikor el kell utaznia, egy befejezetlen képet hagy maga után, az évek során pusztulni kezd a vászon, és csak egy kis darab marad meg belőle, amelyen egy levél látható. Utazása végén azonban a művész egy olyan tájra érkezik, amelynek része az ő, immár befejezett fája is, és az sokkal tökéletesebb, amint azt a festő valaha is megálmodta. A Silmarillion - Christopher Tolkien gondozásában - végül 1977-ben, az író halála után jelent meg.