Az orkok ocsmány népének ez a neve a rohani nyelvből terjedt el. Sindául orchoknak hívták őket. A név nyilván összefügg a Fekete Beszéd uruk szavával, bár ezt rendszerint csak a nagy katona-orkokra alkalmazták, akik abban az időban jöttek elő Mordorból és Vasudvardból. A kissebbeket snagának, 'rabszolgának' hívták, főleg az uruk-hai nép.
Az orkokat az Északi Sötét Hatalom tenyésztette ki még az Óidőkban. Saját nyelvük állítólag nem volt, de más nyelvekből összeszedtek, amit tudtak, azután pedig kényükre-kedvükre elferdítették; ezzel azonban csak durva és zagyva beszédeket alakítottak ki, amelyek a maguk szükségleteire is alig feleltek meg, eltekintve a szitkozódástól és káromkodástól. E gonosz lények, akik még a saját fajtájukat is gyűlölték, hamarosan annyi ilyen barbár tájszólást hoztak létre, ahány csoportjuk vagy településük volt, úgyhogy a törzsek közti érintkezésben nem sok hasznát vették a maguk ork beszédének.
Így aztán a harmadkorban az orkok különböző fajtái is a nyugori nyelven érintkeztek egymással; sok régebbi törzsük, plédául azok, amelyek Északon és a Ködhegységben még megmaradtak, már jó ideje anyanyelvként használták a nyugorit, igaz, olyannyira romlott formában, hogy ez se hangzott sokkal kellemesebben, mint az eredeti ork beszéd.
A Fekete Beszédet állítólag Szauron találta ki a Sötét Években; valamennyi alattvalóját rá akarta szoktatni, de ezt a célját nem sikerült elérnie. Mégis azok a szavak, melyeket az orkok szinte mindenütt használtak a Harmadkorban, jórész a Fekete Beszédből származtak, mint például ghâsh: 'tűz', de Szauron első bukása után a nyelvnek ez a régi formája feledésbe merült, és csak a nazgu^lok közt maradt fenn. Amikor Szauron ismét hatalomra került, egész Barad-du^r és a mordori kapitányok visszatértek ehhez a nyelvhez. A Gyűrű feliratához a régi Fekete Beszédet használták , a mordor-orkok átka pedig ennek egy romlott változatát tükrözi, melyet a Sötét Torony katonái beszéltek, Grisnákkapitánysága alatt. Ezen a nyelven kapshu^ 'öregember'-t jelent.