A Gyűrű fura

A Gyűrű Sietsége - 1. fejezet

Köszönöm mindnyájatoknak, hogy eljöttetek a születésnapomra! - szólt az egybegyűltekhez az öreg Mákos Bilbó, miután fellépett az asztal tetejére.
- Köszö...- folytatta volna tovább a mondókáját, ha az előzőleg elfogyasztott nyolc korsó mézsör nem kaszálja ki alóla a lábait. Hajlott korához képest gyorsan kiszabadította magát a széklábak fogságából, aztán úgy döntött, nem baj, ha nem látja mindenki, elég, ha hallják.
- Tehát! Köszönöm néktek Cövekek, Hibbantak, Hurkák, Kolbászok, Böffentek, Kürtősek és Alakosok! Ha valakit kihagytam volna, az így járt! Egy vallomással tartozom nektek.
Aki még nem aludta a részegek zavartalan álmát, az feszülten nézte. A saját kupáját, nehogy valamelyik pofátlan asztalszomszédja magába szűrje belőle a jóféle szeszt, kihasználva a beszéd figyelemelterelő hatását.
- Ma este útra kelek! - jelentette be drámai hangon Bilbó - Nemrég megismerkedtem egy Pipitér nevű nővel. Na, hogy az miket tud...! Elég annyi hozzá, elköltözünk Kúria bányáiba, ahol zavartalan környezetben minden este jól érezhetjük egymást! Viszontlátásra! - azzal hipp-hopp, eltűnt a döbbent hallgatóság szeme elől.
Gödrösék legkisebb fia ocsúdott fel elsőként - ő még viszonylag józan volt -, és kihúzta Bilbót az asztal alatti pocsolyából, ahová az újfent behemperedett. Stabil oldalfekvő-helyzetbe tornázták rongybábként liffegő tagjait, aztán visszatértek a mulatsághoz.
Mákos Roló elégedetten könyökölt vissza az asztalhoz. Legalább az öreggel nincs több gond ma este. - gondolta.
- Hol késik már Dangalf? - kérdezte a mellette ülő Tréfától - Előre leperkáltam a tüzijáték árát, ha átver és nem jön, nagyon zabos leszek!
Mielőtt Tréfa válaszolhatott volna valami vereteset, hatalmas, szikrázó gömb emelkedett az égre Hobbifalva széléről. A gyönyörűen izzó tűzgolyó röptét jókora durranás kisérte.
- Na végre! - kiáltotta Roló, és lelkesen tapsolni kezdett.
- Hamar, hamar, hobbik! - rohant elő az odúk irányából Borbuggyan uram - Megint felrobbant a pálinkafőzde! Begyulladt a cefregőz! Kapjon magához vödröt mindenki, mielőtt leég a Megye!
Az ifjabbik Mákos lemondóan legyintett egyet, és úgy döntött, mára elég a szórakozásból. Hazafelé vette az irányt.
Ahogy az odújához ért, egy hórihorgas alakot vett észre a sötét félhomályban. A magas alakon piros köpönyeget lobogtatott a kései, lágy szellő.
- Dangalf! - köszöntötte régi barátját Roló - Hát pirosköpenyes varázsló vált belőled, mióta nem találkoztunk? Piros Dangalf...- ízlelgette az új nevet. Kicsit sörízű volt. A nyelve szerint, legalábbis.
- Te szerencsétlen! - szólt az alak, és miután levette a köztéri rúdra akasztott üvegbúráról a csomagolópapírt, a világítóbogarak fénye felfedte kilétét - Puttonyos Miku vagyok, nem ismersz meg? Kicseréltem a világítást a putrid előtt, már egy hete megdöglöttek benne a kis gusztustalanságok. - bökött a lámpára Miku - Figyelj oda jobban, különben az idén nincsen csomag! Közösségi fegyelem is van a világon! - emelte fel ujját figyelmeztetően, majd lemászott a létrájáról, a vállára kapta, és továbbállt.
- Fedő Sam legyen a kocsisod! - dünnyögte az orra alatt Roló. Fedő Sam volt Hobbifalva temetkezési vállalkozója, úgyhogy ez komoly átoknak számított errefelé.
Csak akkor vette észre, hogy az ajtó résnyire nyitva van, miután a zsebében csörgő tizennyolc kulcsból kiválasztotta a bejáratét. Óvatosan belökte a kaput, és csendben belépett.
- Na, csakhogy ideértél! Már majdnem elaludtam! - Szürke Dangalf összekuporodva ült a padlón, az alacsony mennyezet alatt. A fél órája szerzett púp mostanra egész szépen lelohadt a homlokáról.
- Dangalf! - köszöntötte régi barátját Roló, bár okulva az iméntiekből, ezúttal kevésbé lelkesen - Mi van a tüzijátékkal?
- Láttam csináltatok magatoknak, majd a holnapi partin eldurrogtatjuk a muníciót. - válaszolta a mágus - Holnap is van móka, nem? Ti hobbik mindig csak szórakoztok...Evés, ivás, hogy a harmadikról ne is beszéljek...
- Ja, az már igaz! Én ha tehetném, egész nap aludnék! - bólogatott Roló - Aztán, mi újság van?
- Alkonyatkor beszéltem a bácsikáddal.
- Na, azt jól tetted, mert most egy időre elveszítette a beszéd képességét! - röhögött a fiatal hobbi.
- Hallom lelépett.
- Inkább mellé...
- Mindegy. Hagyott itt neked valamit az asztalon. Nem akartam hozzányúlni, nehogy kisértésbe essek, és zsebrevágjam. Majd köszönd meg.
- Kösz. - mondta Roló, és tekintete máris örökségét kutatta. Az asztal lapján hányódó papiroshalmok tetején mesebeli ékszer pihent. Egy arany karikagyűrű.
- Hűazannya...! - tágult hatalmasra Roló szeme. Vagyis mind a kettő.
- Ezt nézd, Dangalf! - emelte fel a gyűrűt - Van vagy százkarátos!
- Mutasd csak! Gyanús itt nekem valami! - nyújtotta ki a tenyerét a varázsló. A hobbi mit sem sejtve ejtette a fénylő karikát a markába. Ahogy az hozzáért Dangalf bőréhez, a mágus a fejéhez kapott.
- A szem! A szem! - kiáltott fel fájdalomtól eltorzult arccal. Elejtette a gyűrűt, ami elgurult pár lépésnyire, majd csilingelve megállapodott a deszkapadlón.
- Mi lelt, öreg barátom? - támogatta Roló az összegörnyedő Dangalfot.
- A szem! Kötőhártya-gyulladásom van a tüzijátékrakéták füstjétől. Néha úgy belémnyilallik a fájdalom, hogy ihaj...
- Majd teszünk rá kamillás borogatást. - nyugtatta meg hobbi cimborája, miközben felkapta a kincset - Mit is mondtál az előbb?
- Nem egyszerű gyűrű ez, nézd! - mutatta a karikán kibontakozó írást Dangalf.
- Mit jelent? - érdeklődött Roló.
- A sötét Morgó nyelvén íródott, amit nem veszek a számra! - próbálta eltussolni hiányos ismereteit a mágus - Jól sejtettem, ez az Egy Gyűrű, a gonosz Szaurusz nagyúr kovácsolta, a Végállomás Hegyén.
- Nem szúrta a talpát?
- Mi?
- A Végállomás hegye.
- Idióta. - sommázta egy szóban a véleményét Dangalf - Elmondom a történetet, hegyezd jól a füled!
- Már így is hegyes...
A varázsló folytatta, mintha mi sem történt volna:
Szaurusz több gyűrűt is készített, amiket ravaszul szétosztogatott. Azt persze elfelejtette közölni, hogy az Egy Gyűrű uralkodik az összes többin. Átvert mindenkit.
- A szemétláda!
- Az. A hajdani nagy király, Izild úr eltette Szauruszt láb alól, de teljesen nem tudta őt megsemmisíteni. Lényeg a lényeg: ez a gyűrű a forrása a Gonosz erejének, el kell hát pusztítani. Téged tett a Sors a Gyűrű Hurcolójává, tehát te viszed el Morgóba!
- Nemá! Há' tudod milyen messze van az?! Mé' pont oda?! - méltatlankodott Roló.
- Miért-miért?! Mert ott adják a legmagasabb árat a törtaranyért! - csattant fel Dangalf türelmetlenül - Csak a Végállomás Vulkánjának tüze semmisítheti meg, azért! Különben Szaurusz új életre kel, és akkor nekünk annyi! Ő egy nagyon gizda fickó! - hunyorgott vésztjóslóan.
- Hohó! Te is hallottad? Mi volt ez a motoszkálás? - pillantott a nyitott ablak felé az öreg. Fürgén odalépett, kinyúlt a résen át, majd egy rémült alakot penderített be a szoba közepére.
- Tekerdi Sunyi! - mennydörögte - Hallgatózunk, hallgatózunk? Békává változtatlak, te!
- Ne bánts, Szürke Dangalf! Csak a füvet nyírogattam!
- Szívogattad inkább, nem? Ismerlek ám, mihaszna! Büntetésből önként jelentkezel Roló mellé utitársnak!
- Hajnalra haza kellene érnem...- mosolygott kínjában Sunyi.
- Brekeke...- kacsintott rá Dangalf.
- Mikor indulunk? - kérdezte Tekerdi koma, és lázasan csomagolni kezdett.
- Ez a beszéd! - vigyorgott a szürke mágus - Irány Hölgyzugoly. Ott élnek a szép tündelányok! És nem kell beugrót se fizetni! Ráadásul, ha valamit elszúrnátok útközben, a bölcs tündérkirály segít! Elront kiköszörüli a csorbát!

Miközben a kis csapat mit sem sejtve készülődött a hosszú útra, egy Hobbifalvától napkeletre eső kis tanya előtt söprögető hobbi uraság rémülten kapta fel a fejét. Koromfekete paripa állt portája előtt, éjszínű lovasának csuklyája alól vérfagyasztó, halk sziszegés hallatszott:
- Megye...Mákos...
- Köszönöm, megyeget. - felelte megkönnyebbülten a hobbi - Ma tíz bejglit adtam el. Köztünk legyen mondva: jól fogy a diós is! Csomagoljak valamelyikből?
A lovas kámzsája egy pillanatra lekókadt, aztán a pokolbéli figura megköszörülte a torkát, és határozott hangon így szólt:
- Ne haragudjon, ha zavarom! Tudna nekem felvilágosítást adni, jó fele megyek-e? A hobbik földjét keresem, a Megyét, azon belül is bizonyos Mákos Bilbó urat!
- Vagy úgy...Igen arra kell menni.
- Köszönöm. - mondta a lovas, és máris elporzott.
- Nem gondolta meg magát? - kiáltott utána a hobbi - Most sült ki a következő adag! Még meleg! - de a fekete fickó már nem hallhatta.
- Ezek a külföldiek...- morogta az öreg, és komótosan újrakezdte a söprögetést.
Hát így kezdődött...

2. FEJEZET

Mákos Roló zsebét édes teher húzta Hobbifalva talaja felé. Sikerült túladni az odúján, a Megyei Ingatlanközvetítő jó árat fizetett érte. Kiadhatta volna bérbe is, de félt, hogy a hobbialbérlők lelakják majd, aztán se pénz, de prosztó.
Tekerdi Sunyival megvárták, míg besötétedik - Dangalf a lelkükre kötötte előzőleg, hogy az utazásuknak titokban kell maradnia -, aztán ráléptek a faluból kivezető ösvényre. Alig hagyták el a földbe vájt házikókat, amikor az utat szegélyező sövény mögül két alak toppant eléjük.
- Hát ti, hová igyekeztek? - kérdezte Tyúk Peregrím, akit mindenki csak Pipinek szólított.
- Ööö...Bakföldre megyünk, barna sörért! - tódította Roló.
- És csak utána néztek be Morgóba gyűrűt olvasztani, vagy előtte? - érdeklődött Sörgida Tréfa, a másik toppanó.
- Az a lepcses pofád, Sunyi, az! - pillantott rosszallóan Roló a lábujjait vizsgáló Tekerdire, aztán visszafordult Pipiékhez - Gondolom jönnétek ti is...
- Hát, ránk férne egy kis változatosság, kaland, mielőtt megöregszünk! - mondta Tréfa - Elvégre fiatalság: baromság!
- Na jó, nem bánom! - legyintett egyet az ifjú Mákos - Előre Gríz városába! Ott vár minket Dangalf.
- Ő már előrement? - kérdezte Sunyi.
- Igen, biztos lehetsz benne. Hajnali 11-kor, mikor felkeltem, már üres volt az ágya. Meg a komód teteje is: ott tartottam Bilbó bácsikám antik homokóráját, régóta szemezgetett vele az öreg. Tegnap este még felhúztam. Egy plusz pár zoknit. Olyan hideg volt éjszaka, hogy majd lefagytak a bütykeim.
- Mi dolga lehet a vén kuruzslónak? - tűnődött Pipi.
- Azt mondta, be kell még ugrania egy régi kollégájához, Fehér Szamurájhoz. De most már induljunk végre!
És a négy barát nekivágott az útnak.
Jó ideje mendegéltek már, dimben-dombon, folyón-patakon, erdőn-mezőn, tócsán-tavon, úton-útfélen, itt-ott-amott, hegyen-völgyön keresztül, amíg elértek a Megyét határoló roppant rengeteghez. Az erdő szélén Pipi egy heverésző alakot vett észre. Tyúk szeme volt a legélesebb négyük közül.
- Állj! Kik vagytok? - ugrott talpra a bohém kalpagot viselő vidám kis figura, amikor odasomfordáltak hozzá.
- Hobbik vagyunk. - szólt Roló, és illendően bemutatta a csapatot - Ez itt Pipi, ő Tréfa, az a vörös üstökű Sunyi, engem pedig Rolónak hívnak! - hajolt meg kedélyesen.
- Ti viszitek a Gyűrűt Morgóba? - kérdezte a fickó.
- Sunyi! - egyenesedett fel Roló egy szempillantás alatt. Sunyi a fák alatt állt, és feszült figyelemmel hallgatta, hogy nő a taplógomba.
- Majd még számolunk...- tért napirendre a dolog felett Mákos - És benned kit tisztelhetünk? - nézett az erdei emberre.
- Bombajó Toma vagyok, az Erdő Csősze.
- Ez lenne az Öregerdő?
- Ez. Szerencséd, hogy Öregerdőnek szólítottad. Egyben közölném is, hogy erre nem mehettek tovább, kerüljétek ki.
- Ne ba...babrálj ki velünk, Toma! - kérlelte Tréfa.
- Mondom, hogy nem engedlek be benneteket! Túl veszélyes lenne! - nyomatékosította Bombajó koma - Egyrészt tele van az Erdő Kendtekkel, akik bizony szeszélyes teremtmények. Képzeljétek csak el, ha valamelyikük foglyul ejtene a szikkadt gyökereivel, mondjuk téged! - bökött fejével Pipire.
- Aztán meg a fákon túl kezdődnek a Síbuckák. - folytatta - Azt meg végképp nem ajánlom, hogy arra kószáljatok! Ha beestek egy ottani szellemlakta üregbe...Brrr! Rossz belegondolni! Valamint, ha valaki valaha megírná a veletek történteket, mire az Öregerdős részben megeső lehetetlen kalandjaitok végére érne, izületi gyulladást kapna az ujja. Én rá is gondolok. Ráadásul, ma én sem tudnék a segítségetekre sietni, ugyanis minden r-betűs nap estéjén az asszonykámmal, Kendermaggal kell huncutkodnom. Sajnálom.
- Milyen nap is van ma? - számolgatott az ujjain Pipi.
- Préntek. - segítette ki a Csősz.
- Hát akkor kerülünk...- sóhajtott nagyot Roló.
- Hogy végtelen jóindulatomat bizonyítsam - enyhült meg Bombajó Toma hangja -, felszerszámozlak benneteket. Látom nincs fegyveretek, pedig egy ilyen küldetés során nem ártana. Tekintsétek meg a portékámat! - húzott elő egy ládikót a kullancsosból. Bombajó koma ugyanis másodállásban fegyvereket csempészett be a Megyébe.
Felnyitotta a fedelet, kis ideig turkált, aztán négy rövid kardot húzott elő.
- Na, megtaláltam! Ezek pont a ti méretetek. - mutatta feléjük az árut - Az egyik vészhelyzetben világít is!
- Világító kard...- csodálkozott Roló - Jól jön, ha ki kell menni éjszaka...Mibe fájna ez nekünk?
- Mennyit adnál értük? - kérdezett vissza Toma. Roló megmondta.
- A madarak bentebb vannak, hobbika! - kiáltott fel az összeget hallva a Csősz - Ennyi pénzért tudod mit szoktam adni? Pengenélküli nyeletlen bicskát! Minek kezdek én is csórókkal?! - húzta fel a szemöldökét.
- Középsőrész megmentése a tét! Igazán adhatnál engedményt! - rótta meg Roló.
- Na jó, de csak azért...- csapott a tenyerébe Bombajó.
- Én vagyok a csapat vezetője, enyém a világítós! - ragadta magához a különleges pengét a fiatal Mákos, aztán búcsút intettek az Öregerdő Csőszének.
Jókora utat tettek meg, kezdett bealkonyodni. A faágak árnyékolta ösvényen, amin a hobbik haladtak, hirtelen vad széllökés söpört keresztül. A fény mintha elhalványult volna, az erdő hangjai elnémultak, csak a száraz falevelek nyugtalanító zörgése hallatszott. Roló rosszat sejtve bámult a sűrűbe vesző utacskára. Sajnálta, hogy most nincs velük Dangalf, de tudta, mit tanácsolna most az öreg varázsló.
- Fussatok, bolondok! - kiáltott cimboráira, azzal átvetette magát az útmenti bozóton. Társai rémülten követték, bár ők sem látták a bokrok mögötti meredélyt. Orrán-száján ért földet mindahány.
Riadtan kuporogtak odalent az avarban. Fentről súlyos lódobogás hallatszott, aztán baljós léptek zaja ütötte meg hegyes füleiket. Lélegzetvisszafojtva pislogtak egymásra. A félelmetes lovas végül hátasára pattant, és kisvártatva elrobogott.
- Ki volt ez? - zihálta Sunyi, miután kiköpött egy színpompás házú csigát.
- Azt hiszem, a Gyűrű kellett volna neki. - szólalt meg Roló - Dangalf mintha azt mondta volna, hogy Bilbó bácsi egy Gólem nevű pasastól lopta annakidején. De a tizedik sör után mondta, lehet, hogy csak álmodtam az egészet...
- Ezt eddig mé' nem említetted, rohaggyámeg! - fakadt ki Tréfa - Ha ezt tudom...Most mi is jól belekeveredtünk...
Letörten folytatták útjukat, és az elcsigázott hobbik estére ott álltak Gríz kapui előtt.

Honnan tudod, hogy túl sokszor láttad a Gyűrűk Urát?

-Ha elkap egy zsaru, és mikor a büntetőcédula írása közben a neved kérdi, azt feleled: -Mondd meg a neved, autós ember, és én is megmondom az enyémet.

-Ha valaki el akar melletted menni, szembefordulsz vele, és azt kiáltod: 'ITT ÚGYSE JÖSSZ ÁT!'

-Ha olvasod az e-mailjeid, akkor Szauronnal beszélgetsz... Alkalmasint, a számítógép a te palantírod! (Bízzunk benne, hogy senki nem hajítja le a lépcsőn...)

-Ha kopognak az ajtón, gyanakodva körülnézel, és azt suttogod: 'Jönnek...'.

-A döntő másnapján bemész matekórára, és azt dörmögöd: 'Egy temetőben több derűt lelek'

-A legrondább ismerősöd Szméagolnak nevezed, s mikor megkérdezi tőled: 'Mit szívsz?', azt feleled: 'A Déli Fertály legjobb dohányát'.

-Ha elmész vidékre meglátogatni édesanyád, és meglátsz egy öreg, töpörödött, ősz embert egy székben ücsörögni, felkapsz egy közelben lévő botot, behúnyod a szemed, s azt mondod: 'A bűvöletnek vége.'

-A következő olimpián, ha megjelenik a lángot vivő sportoló, felugrasz, és azt kiáltod: 'Öld meg, Legolas! Végezz vele!'

-Besétálsz a helyi pékségbe és kérsz két lembas-kenyeret.

-Nézed a tüzijátékot, s mikor mindenki rád mosolyog vidáman, sokat sejtetően megszólalsz: 'Vörös az ég. Vért ontottak az éjjel'

-Az emberek leszoktak arról, hogy szóljanak, ha elkésel - az első néhány alkalom után, mert tudják: 'Egy mágus sosem késik. És nem is érkezik korán soha. Pontosan akkor jön, amikor akar.'

-Ha egy idős sétapálcás urat látsz, azt kiabálod a járókelőknek: 'Megmondtam, hogy vegyétek el a botját!!!'

-Az állatkerti sétáid során mindig elcsodálkozol az elefántok kifutja előtt, és azt mondod: 'Egy elefánt, Frodó úr. Otthon senki nem fogja nekünk elhinni.'

-Ha a nagyapád (már megint) ehetetlen csokimikulással lep meg karácsonykor, ezt dörmögöd: "Egy mágusnak több esze lehetne!"

-Mész az utcán, valaki megkérdi, szerinted esni fog-e. Erre te: - Azok csak felhők. De Kelet felől Mordor igazi vihara közeleg...

-Amikor a barátnőddel vásárolni mentek, és megkérdezi, "Szeinted jól néz ki ez a top?"Te így válaszolsz: "Remek top ez...és mindig van remény."

-Megtanítod a kutyádat, hogy a 'Havo dad' parancsra üljön le.

 
-Nagyon idegesít, hogy a szövegszerkesztőd hibás szóként jelöli meg azt, hogy "drrrááágasssááág".

-A gyűrűdet egy láncon hordod a nyakadban. (És dühösen elhátrálsz mindenkitől, aki meg akarja nézni.)

-Elkezded kicenzúrázni a családoddal és a munkatársaiddal folytatott beszélgetéseidből a Gyűrűk Urás megjegyzéseket és idézeteket, hogy ne gondolják, hogy fanatikus vagy. Csodálkoznak is, hogy miért nem szólsz hozzájuk.

-Valójában bosszant ez az egész lista, mert az ötlet, hogy a Gyűrűk Urát lehet "túl sokszor" látni, baromság.

-Egy zoknidat elveszted a mosógépben, és szomorúan csak ennyit mondasz: "Belezuhant a homályba".

-Az emberek már meg sem kérdezik, hogy mit csináltál a hétvégén, mert mindig így kezded: "Hát, megnéztem a Gyűrűk Urát…"

-A lépcsőn való lecsúszást gyakorolod, az anyukád legjobb tálcáján.



 

Számtech Gyűrűk Ura

Egy mai hobbit meséje...
Nemrég meglátogatott egy barátom, aki hatalmas komputer-mágus, és sok titok tudója. Beszélgetés közben megemlítettem neki, hogy épp mostanában telepítettem egy Windows Rendszert. Megmutattam neki a telepítő CD-t is, amely tökéletesen kerek volt és csodálatosan fénylett.
A barátom arca elsötétedett, amikor meglátta a korongot. Megdöbbenésemre kikapta a kezemből, és mielőtt tiltakozhattam volna, behajította a mikrosütőbe, majd a maximumon bekapcsolta a grillezést. Rémülten ugrottam volna a mikróhoz, de a komputermágus visszatartott. Bennakadt lélegzettel figyeltem, ahogy a CD a mikró belsejében forog. A mágus hirtelen kivette, majd a kezembe nyomta:
- Egészen hideg! Fogd!
A CD szemmel láthatóan sértetlen volt, hideg, és mintha megnőtt volna a súlya, ahogy a tenyeremen tartottam.
- Tartsd fel! - szólt a mágus. - És nézd meg közelebbről!
Szót fogadtam. Először semmi különöset nem láttam, de aztán mintha finom vonalak tűntek volna elő, valamiféle finom, apró betűs írás, amely a CD központi lyuka körül húzódott. A betűk szemkápráztatóan ragyogtak, mégis messziről, mint valami feneketlen kútból.
4F6E-6520-4F53-2074-6F20-7275-6C65-2074-6865...
- Nem tudom elolvasni ezeket a lángoló betűket - rebegtem remegő hangon.
- Te nem - bólintott a barátom -, de én igen. A szöveg hexadecimális kódban van írva, régies írással, de Microsoft nyelven, amit most nem akarok használni. De a Közös Nyelven nagyjából ennyit jelent:
"Egy Rendszer mind felett, Egy Rendszer kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."
E sorok csak részei egy versnek, amelyet már régóta ismer a Rendszergazda-tudomány:
"Három Rendszert használjanak multik irodái,
Hét teremjen Szilícium Völgyének mélyében,
Kilencet a halandó dotkom cégek gépén csillantson a fény,
Egyet kínáljon a Sötét Gates, programozónyájat terelő,
Redmond éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején
Egy Rendszer mind felett, Egy Rendszer kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.
Redmond éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején"
Elhallgatott, majd lassan, mély hangon folytatta:
- Ez itt a Nagy CD, az Egyetlen, a Windows eredeti forráskódját tartalmazó. A gazdája elveszítette, miáltal jócskán meggyengült a piaci befolyása. Rettenetesen vágyik rá - de nem szabad visszakapnia.