Az edánok a legnemesebb és legbölcsebb emberek, a tündék barátai. Termetre nagyobbak a többi embernél, és jóval hosszabb ideig élnek.

Az edánok Három Háza: Beor háza (innen származik Barahir fia Beren), Hador háza és Haleth háza. 

Númenor, az edánok dicső birodalma:

Az edánok a tündék oldalán harcoltak a Morgoth elleni háborúban, ezért a valáktól jutalmul egy szigetet kaptak Középföldétől nyugatra, távol a bánattól és harctól. 

A tündék átjártak hozzájuk Amanból, a barátaik lettek, tanították őket, és értékes ajándékokat hoztak (pl.: Nimlothot, a Fehér Fát és a Hét Látókövet).

Csupán egy kikötés volt mindezen jókért cserébe: a Valák Tilalma, mely kimondta, hogy a númenoriak nyugat felé csak a szigettől látótávolságra hajózhatnak el, és soha nem léphetnek Aman földjére.

A númenoriak első királya Elros lett (Erendil és Elwing gyermeke, Elrond testvére), akit inkább nemes-tünde néven Tar-Minyaturként emlegettek, és az őt követő királyok is sokáig tünde neveket viseltek.

Númenor hanyatlása:

A dicsőség azonban nem tartott a végtelenségig, a númenori királyok nagyravágyók lettek, elfordultak a tündéktől, királyaiknak nem adtak többé tünde neveket, és saját nyelvüket, az adûnit használták, a tünde-nyelv használatát pedig megtiltották. 

Mindez azért volt, mert megirigyelték a tündék halhatatlanságát, és maguk is hasonló életre vágytak. A númenoriak életkora ekkor csökkeni kezdett, és ők egyre jobban félték a haláltól. 

Utolsó királyuk, Arany Ar-Pharazôn fogságba ejtette Szauront, és gőgjében és elbizakodottságában Númenorba vitte fogolyként. Ott Szauron megrontotta a szívét, és gonosz tanácsokat adott neki. Elhitette a királlyal, hogyha Aman földjére lép, akkor halhatatlan lesz, és a valák ezt csak azért tiltották meg neki, mert félnek, hogy hatalmasabb lesz még náluk is. Ez persze hazugság volt, de Ar-Pharaôn elhitte, és sereget gyűjtött Aman meghódítására, majd áthajózott a tengeren, és a tiltott földre lépett. Ezzel Númenor bukását okozta, mert a valák hatalmas viharral elpusztították a szigetet, mely örökre a tengerbe süllyedt. 

Hűségesek:

Csak néhány edán élte túl Númenor bukását, ők voltak a Hűségesek. Ez a név arra utal, hogy ők még mindig hűek voltak a valákhoz és szerették a tündéket. Az élükön Elendil állt és fiai, Isildur és Anárion. Hajókon Középföldére menekültek, és magukkal vitték a tündék ajándékait, Nimlothot meg a Hét Látókövet.

Az edánok birodalmai Középföldén:

Elendil megalapította délen Gondor birodalmát, északon pedig Arnort. 

Gondor nagy dicsőséget szerzett, mely majdnem utolérte Númenor egykori dicsfényét, de aztán hanyatlani kezdett, és egyre kevésbé tudott ellenállni Mordornak. A hanyatlás oka az volt, hogy a királyok vérvonala megszakadt, nem volt senki, aki egyesítette volna az emberek erejét. A mordoriak elfoglalták Minas Ithil, a Kelő Hold Tornyát (és a Minas Morgul nevet adták neki), Osgiliathot, a Csillagok Fellegvárát pedig lerombolták. A gondoriak csak Minas Tirithet (az egykroi Minas Anor, a Lenyugvó Nap Tornya) tudták tartani. 

Arnor még rosszabbul járt, népe majdnem az utolsó emberig elpusztult, alig maradt néhány hírmondója. Akik megmaradtak, azokat Kószákként emlegetik, ők a vadont járják. Valójában azonban ők a dúnadánok, a númenoriak egyenes ági leszármazottai, a legnemesebbek és a leghosszabb életűek a középföldei emberek közt. Az ő népükből került ki Aragorn is, Isildur leszármazottja, a gondori trón örököse. Ő később Minas Tirithbe bevonulva újra felvette a királyi koronát, visszaszerezte az Ellenségtől Minas Ithilt és újra egyesítette az embereket.