Az emberek Múltja:

Az emberek az Első Kor elején ébredtek föl, Hildórien vidékén, és a tündékhöz hasonlóan nyugat felé vándoroltak, így értek el, mintegy négyszáz évnyi vándorlás után, Beleriandba, ahol egyik törzsüket, akiket Beor vezetett, Finrod találta meg, és szolgálatába fogadta. Őket nevezték később az Adanok Első Házának. A másik két törzs, akik a tündék szolgálatábaa álltak Haleth és Marach népe voltak.
Feanor volt a legnagyobb elda. Ő készítette a 3 silmaril-t, úgy akarta, hogy sugárzók legyenek, mint a két fa, melyek fényt adtak a valók országának. Az ékszereket megkívánta Morgoth, az ellenség, a fákat elpusztította, az ékszereket ellopta és Középföldére vitte, hatalmas várába. A valók akarata ellenére Feoner elhagyta a Boldog Birodalmat és Középföldére száműzte magát alattvalóival együtt, hogy erővel vegye vissza Morgothtól az ékszereket. Így az edánok és az eldák reménytelen háborút indítottak Morgoth ellen és végül teljes vereséget szenvedtek. Az edánok három embernépet foglaltak magukba melyek Középfölde Nagy tenger partjain telepedtek le és szövetségeseik lettek az eldáknak az ellenségekkel vívott harcban.
Az eldák és az edénak között három házasság kötödött: Lúthien és Beren, Idril és Tour, Arwen és Aragorn.
Erendil fiai voltak Elros és Elrond. Akik megtörték Morgoth hatalmát. Az első kor végén a valók felszólították őket hogy válasszanak melyik néphez kívánnak tartózni. Elrond a féltündéket, Elros az embereket választotta és az edánok között maradt. Kárpótlásul a Morgoth elleni háborúban eltűrt gyötrelmekért megkapták a középföldétől távol eső Elenna szigetet, ahol megalapították Númenor királyságát.
Az ország közepén volt egy magas hegy A Meneltarma, honét az eldák Fehér Tornyár is lehetett látni az eresseai kikötőben. Az eldák át is jöttek az edánokhoz és sok jóval adományozták meg öket, egyetlenegy kifogást adtak nekik, nem hajózhatnak messzebb nyugatra, ameddig szemük partjaiktól ellát és nem köthetnek ki halhatatlan földön. Elros volt Númenor első királya, később nemestünde nevén Tar –Minyatur nevet kapta. Leszármazottai halandók voltak és később átkozták nevét, amiért a halandóságot választotta, mert irigyelték az eldák halhatatlanságát. És zúgolódni kezdek a Tilalom ellen. Elsőnek Tar – Atanamír emelt szót nyíltan és kijelentette, hogy jog szerint őt is megilleti az, elad élet. Így az emberek szíve elsötétült a halál gondolatától. Ekkor a númenoriak megoszlottak: Az egyik oldalon a Király és alattvalóik, akik elidegenedtek az eldáktól és halhatatlanföldre áhítoztak, a másik oldalon a magukat Hűségesnek nevezett Númenoriak álltak. A király és alattvalóik lassan felhagytak az elda nyelvek használatával, míg a huszadik király númenori nyelven vette át az uralmat, így lett a neve Ar- Aűnakhőt „ a nyugat királya”. Ezt a hűségesek baljós jelnek tartották, mert addig csak az okirályok nevezték így magukat. A király üldöztetni kezdte a hűségeseket és az eldák többet nem jöttek Númenorba. A númenoriak hatalma mégis nőtt és bár Tar –Palantír próbálta jóvátenni a bajt, már késő volt. Halála után Ar-Pharazon ragadta magához a hatalmat, aki az egész világot akarta magának.
Elhatározta kihívja Sauront Morgoth tanítványát, középfölde urát, döntsék el kié legyen Középfölde. A király Nagy hajóhaddal tengerre szállt és kikötött Umbarban. Oly nagy volt Númenor hatalma és híre, hogy Sauront saját szolgái is elhagyták, ekkor Ar-Pharazon hatalmas gőgjében Sauront gőgjében Númenorba vitte fogolyként, ahol Sauron hamar megbabonázta a királyt és vőé lett a legnagyobb szó a tanácsban.
Sauron hazudott a királynak, mondván, hogy az örök életet nyer az, aki halhatatlanföldet birtokolja, a tilalmat pedig csak azért rendelték el, hogy az emberkirályok ne múlhassák felül a valókat.
Végül Ar-Pharazon érezve élete múlását és megszállta a halálfélelem. Ekkor felszerelte a legnagyobb hadat, amit addig a világ látott. Amikor minden késszen ált, megfúvatta harsonáit és tengerre szállt, és megszegte a valók Tilalmát, mert háborúban akarta elragadni a Nyugat uraitól a halhatatlanságot. De amikor Ar-Pharazon partra szállt a Boldog Amamban, a valók megszüntették az őrszolgálatot, az egyetemhez fordultak és a világ megváltozott. Númenor hatalma megdőlt, a szigetet elnyelte a tenger, halhatatlanföld pedig örökre eltűnt a világ teteiről. Így ért véget Númenor dicsősége.
A hűségesek utolsó vezetői, Elendil és két fia, megmenekültek a pusztulástól, kilenc hajóval, amelyen ott volt a Nimlotnak a palántája is, valamint a hét látókő is. Nagy vihar kapta őket szárnyra, de végül partot értek Középföldén. Itt északnyugaton megalapították a száműzött númenoriak királyságait, Arnort és Gondort. Elendil volt a nagykirály és északon székelt Annúminasban, délen a hatalmat faira Isildurra és Anárionra hagyta. Ők alapították meg Osgiliathot, Minas Ithilt és Minas Anor között, nem messze Mordor határaitól. Azt hitték ugyanis, annyi jó származott a bajból, hogy Sauron is elpusztult. Tévedtek.

Az emberek fegyverei:

Kard


Tőr


Csatabárd és Hajítóbárd


Lándzsa