Középföldén élő nép. Jellemzőik, hogy kis termetük van, ezért félszerzeteknek is hívják őket. Ezt a nevet a númenoriak leszármazottai, a dúnadánok adták nekik, mert a hobbitok pontosan fele olyan magasak voltak, mint a köztudottan magasra növő dúnadánok. 

A hobbitok szeretnek enni-inni (naponta ötször esznek), mulatni, kerülik az ellenségeskedést, nem igazán törődnek a körülöttük történő középföldei eseményekkel, a bő terméssel és a maguk életével viszont annál inkább. Ennek ellenére, ha úgy hozza a szükség, nagyon bátrak és szívósak is tudnak lenni, amit láthatunk Frodó, Samu, Trufa és Pippin példájából is.

Sztúrok, gyaplábúak és irhafakók:

A hobbitok három alapvető csoportba oszlanak: sztúrok, gyaplábúak és irhafakók. A sztúrok zömök hobbitok, leginkább síkságok és folyópartok mellett élnek, a gyaplábúak a hegyvidékeket, domboldalakat kedvelik, az irhafakók pedig a fákat, erdőségeket. Az irhafakók a legharciasabbak a hobbitok között, valaha még vadászni is tudtak, ezért közülük kerültek ki a Megye első vezetői. Ezek a csoportok azonban később, mikor már minden hobbit a Megyében élt, eléggé összemosódtak.

Hogy kerültek a Megyébe?

A hobbitok a régi időkben főleg a Bakacsin-erdőben éltek, egyes csoportjaik azonban Középfölde északkeleti részén és Nősziromföldén is "megfordultak". Csak később vándoroltak Nyugatra, és alapították meg a Megyét. A Gyűrű-háború idején már majd minden hobbit a Megyében él, kivételt képeznek a közeli Brí lakosai.

Hobbitcsaládok:

A hobbitokat igen érdekli a családfakutatás, és mindegyikük pontosan számon tartja őseit és rokonait, beleértve a legtávolabbi rokonokat is.

A Megyében élő legnagyobb (igen kiterjedt családfával rendelkező) hobbitcsaládok: Zsákos, Tuk, Borbak, Boffin, Csülök, Kürtös, Kotorék, Turka, Hurka, Gödrös, Bögyös, Nagytüszőfi, Pozsga.